Christmas special~

- MINDENKI!

Egy emberként hagytuk abba a táncolást a próbateremben. Épp az Overdose gyakorlása elején tartottunk a fiúkkal, mikor akkorát ordított az igazgató, hogy még a falak is beleremegtek. SM papának meg mi a baja? A srácok egy hatalmasat sóhajtottak, majd egyszerre mondták, hogy "Végre, egy kis szünet!" és szuszogva elterültek a földön. Gyorsan kapkodták a levegőt, elfáradtak a folyamatos táncolástól. Talán kicsit túlzásba estem? Mivel még mindig ment a zene, ezért odarohantam a lejátszóhoz és kikapcsoltam a telefonom.

- Vajon a papi mit akarhat? - tettem fel a kérdést, s úgy tűnik, csak magamnak, mert kérdésem süket fülekre talált, nem válaszoltak. - Emberek! Ugyan úgy elfáradtam, mint ti, szóval szedjétek magatokat és keljetek fel!
Dühös hangom hallatán összehúzták magukat a földön, majd feltápászkodtak. Tao megtörölte izzadt homlokát, összeborzolta verítékes haját és odalépett mellém.
- Kicsit túlhajszolsz minket, nem gondolod? - Szaporán fel-le emelkedő mellkasa előtt összefonta a karjait és úgy nézett le rám, összehúzott, mérges szemekkel. - Olyan vagy, mint az elődöd!
- Tehetek én róla? - emeltem fel a fejem, hogy a szemébe nézhessek. - Nézd, nem szívesen teszem, de nekem ez a munkám. Muszáj gyakoroltatnom veletek a koreográfiákat, hogy jók legyetek a színpadokon.
- Mindenki ezt mondja...

- MAJMOK! MIRA! - az igazgató ismét üvöltött.

- Picsába is! - kezdtem nagyon ideges lenni, nem tudtam, hogy mi ennyire fontos. Basszus már, és ha épp valamelyikünk fürdik, vagy épp vécén van az mit csináljon?
- Gyertek, menjünk - lépett mögénk Joonmyun, majd tolni kezdett minket az ajtó irányába. A fiúk már rég kint voltak és ránk vártak türelmetlenül.
Mint egy csorda, úgy rohantunk le a lépcsőn, lábunk alatt dübörgött a járólap. Besiettünk az aulába, ahol már alig volt hely, mert az kiadónál leszerződtetett összes idol és az összes dolgozó bent volt a helyiségben. Körbeállták az igazgatót, aki minket nézett lángoló szemeivel. Most meg mi van?

- Na, végre - csapta össze a tenyereit, és sóhajtott egy nagyot, hogy lenyugtassa az idegeit. - Mint tudjátok, hogy ma Karácsony van, vagyis most lerendezzük gyorsan a karácsonyi húzást és majd délután ajándékozunk. - A tömeg bosszúsan felhördült. Hú, ez nekem új! Kíváncsi leszek, hogy kit fogok húzni! - Tudom, tudom! A húzást Karácsony előtt egy héttel szoktuk lerendezni, de sajnos elfelejtettem akkor szólni nektek, bocsánat! - Wow, tud bocsánatot kérni? - Viszont most tanácstalan vagyok. Gondolom ti is észrevettétek, hogy ez a: mindenki nevét felírjuk egy cetlire, s összegyűlik vagy nyolcvannyolc darab cetli és azt tesszük kettő sapkába, nem jött be... szóval, értitek! Nem tudom, hogy mi legyen - vakargatta meg a tarkóját.

- Ami azt illeti, nekem van egy ötletem - léptem elő a tömegből, mert a góré mondandója közepén eszembe jutott egy nem olyan frappáns, de használható ötlet.
- Na, mondjad csak, Mira - mosolygott rám a férfi, s ezzel a mondatával végleg megerősítette, hogy enyém a szó.
- Szóval - köszörültem meg a torkom hivatalosan. - Mi lenne, ha csinálnánk csoportokat? Úgy értem, hogy: idol csapatok, STAFFosok, karbantartók, egyéb, mint koreográfusok és társaik, stb. Na, és őket ketté osztani, majd az egyik rész neveit cetlikre felírni és sapkába rakni, majd úgy húzni. A másik csoport neveit azért nem írjuk fel cetlikre, mert majd őket fogják húzni. Mindegyik csoportból egy személy húz, és akiket kihúzott a személy, annak a csapata és az a csapat, akiket kihúzott fognak húzni egymás közt. Ja, és én nem megyek be az egyébbe, én a srácokkal vagyok - mutattam a hátam mögé bal hüvelyk ujjammal. - Amúgy, remélem érthető.
A tömeg hümmögni kezdett, az igazgatón pedig látszott, hogy tetszik neki az ötlet. Végül összecsapta a tenyereit, a napon már másodjára, majd elégedetten elmosolyodott.

- Hallottátok? Valaki írja fel az összes csoportot és csapatot, s valaki hozzon egy sapkát! - adta ki a parancsot.
- Itt a sapka! - Amber gonosz módon levette a fejemről a fekete, "XOXO" feliratú snapbackemet és odadobta az igazgatónak, aki kuncogva kapta el. Eltátott szájjal megtapogattam a fejem kétszer, majd megsértődve belevállaltam a mellettem álló röhögő Amberbe.

- Ja! - jutott eszembe még valami, mire az oszladozó tömeg megállt és visszafordult - Aki elmondja a másiknak, hogy kit húzott, annak ötven fekvő!
- Dicsértessék! - üvöltött fel Chanyeol, a fiú megnyilvánulása miatt Jongdae akkorát röhögött, hogy beleremegett minden.
- Olvastad azokat, amiket lefordítottam? - fordultam hátra vigyorogva füles haveromhoz.
- Aha. Tibi atya forever - bólogatott.
- Szóval. Gyerekek, én tényleg komolyan mondtam - szóltam fel újra. - Okosan, mert itt még a falnak is füle van.

Feloszlott a tömeg, mindenki ment a saját termébe, illetve irodájába, esetleg lakosztályába. A próbatermünkben leültünk a parkettára egy kört alkotva, majd elkezdtük nézni egymást értelmesen, egy két percig biztos, hogy nem szólalt meg senki.
- Szerintetek melyik csoportban vagyunk? Akik húznak, vagy akiket húznak? - tett fel egy okos kérdést Minseok.
- Nem tudom. Remélem mi húzunk - tapsolt kettőt csillogó szemekkel Yixing, ami igen ritka pillanat volt. Mármint, az volt ritka pillanat, hogy annyira be volt zsongva. Ugh, én is izgulok.
- És kiket szeretnétek húzni? - kérdezte Kyungsoo érdeklődve.
- Bárkiket, csak ne csajbandát - fintorgott egyszerre Tao, Sehun és Jongin.
- Egyetértek! - szólalt meg a többi fiú is.
- Sok esélyetek nincs. Ha pechesek vagyunk, márpedig azok vagyunk, akkor valamelyik csajhordát fogjuk húzni - romboltam le az elképzelésüket. - Én is pasihordát akarok húzni, nehogy azt higgyétek, hogy ellenetek vagyok - mentettem ki gyorsan magam, mert időközben olyan szemekkel néztek rám, mint akik képesek felnyársalni élve.
- Szerencséd van - kacsintott rám Zitao, mire megforgattam a szemeim.

Egy negyed óra elteltével Krystal szólt, hogy menjünk, mert összeírta azokat a csapatokat, akiket húznak majd. Az aula újra csordultig telt, alig lehetett mozogni. Igazából, kiment a fejemből, hogy kik is húztak, de az a lényeg, hogy mi is azok között voltunk, akik húzhattak. A fiúk bánatára az SNSDt húztam. Elégedetlenségüket csak akkor fejezték ki, mikor a próbaterem négy fala között voltunk.
- Ne már, baszki! - vetette le magát a kanapéra Jongin és elkezdett rinyálva kapálózni, mint egy kisgyerek, akitől elvették a játékát. - Cseréljük el Taeminékkel. Ők Leeteukéket húzták.
- Szó se lehet cseréről - mutatta fel a mutatóujját Joonmyun figyelmeztetően. - Ez jutott nekünk - mondta okosan. - Sajnos - tette még hozzá gyorsan. Most mi bajuk azokkal a lányokkal? Oké, én sem bírom a lánybandákat, de akkor is.
- Nem kéne átmennünk hozzájuk? - kérdezte unottan Baekhyun. Láttam rajta, hogy nincs ínyére a dolog. Meg is értettem. Édes, drága Taeyeonkával kavart, de a csaj dobta. Odaálltam Baekhyun mellé és együttérzően megpaskoltam a hátát. Ő bújós kiskutya módjára egy csontropogtató ölelést adott és a mellkasomba dörgölte a fejét.
- Magányos vagyok! - dünnyögött. - Kell nekem Taeyeon. - sírást imitált, ami tényleg olyan hihető volt, hogy még én is elhittem.
- Akkor szerezd vissza - paskolgattam a hátát folyamatosan.
- De hooogy?! - hisztizett tovább. Ah, szegény szerelmes Baekhyun.
- Héj, ő az én asszonyom! - rántott ki Bacon karjai közül Tao és "védelmezően" átölelt. Oh my gosh.

A fiúk lélekben felkészültek minden "rosszra", majd összeszedték magukat és végre átmehettünk a lányokhoz. Ők is épp gyakoroltak a koreográfusokkal, s mivel én vágtam a Mr. Mr. koreográfiáját, ezért észrevétlenül beálltam közéjük táncolni. Komolyan mondom, észre sem vettek, mondjuk meg is értem, mert eltörpültem mellettük, hiszen ők magassarkúban nyomták. Meg a tükörnek háttal táncoltak, szóval szerencsém volt. Az elejétől a végéig eltáncoltam velük, majd mikor teljesen elcsendesült a zene, felkiáltottam: - GERÁPPÁ!

Felsikítottak. Nem csináltak semmit, össze sem rezdültek, csak fülsiketítően felvisítottak hangom hallatán. Hát, én ezt nem így akartam. 
- Ne sikítsatok már! - tapasztotta füleire tenyerét Sehun.
- Mira bazdmeg - fordult hátra Sooyoung, tenyerét szívére szorítva. Gonoszan felkuncogtam arcát látva, nem gondoltam volna, hogy ennyire megijednek tőlem. Ennyik vagytok.
- Titeket húztunk, gyorsan zavarjuk le egymást között is a húzást, aztán hadd menjek tovább kínozni a fiúkat - böktem az ajtóban álló birkacsorda felé, ezt követően rájuk is kacsintottam. Mind a tízen megbotránkozott fejet bevágva ellenkeztek, de hidegen hagyott a nyafogásuk.

Taeyeon, jó leaderhez híven kiosztotta a maknaénak, hogy írja össze a neveinket, addig mi leültünk a padlóra és vártuk a csodát. Egy tíz perc után készek lettek a cetlik, azokat beraktuk Sooyoung sapkájába, én körbevittem és mindenki húzott. A fiúk nem mutattak semmilyen életjelet, mikor megnézték, hogy kiket húztak, de valakik tapsoltak is örömükben. Viszont azt tudtam, hogy akik örültek, azok a saját csapattársukat húzták. Én szerencsére Sooyoungot húztam, őt még kedvelem is. Csak azt nem tudom, hogy mit vegyek neki. Talán egy egyberuha megteszi.
- Srácok és lányok, tudjátok! - emeltem fel a karom, hogy szóhoz jussak. - Aki elmondja a másiknak, annak ötven fekvőtámasz a büntetése!

Sietősen elhagytuk a csajok termét, majd visszamentünk a saját kis "otthonunkba".
- Ezt nem hiszem el - sóhajtott fel Baekhyun, leült a kanapéra és arcába nyomta a tenyerét. Tuti, hogy Taeyeont húzta...
- Veszek neki tampont, baszki - ezt Sehun olyan komolyan mondta, hogy még én is elhittem. Képes lenne rá. Ez meg lányt húzott. Végül is nem volt megtiltva az, hogy elmondják egymásnak, hogy fiú e, vagy lány.

- Van Isten, gyerekek! - robbant be a terembe Zitao boldogan. Na... ez meg valamelyik majmot húzta.
- Igen. Isten itt van és figyel rád - szakítottam meg megnyilvánulását - Nos, srácok! Jöhet az Overdose? Ha jól emlékszem annál tartottunk.

- De Mira! - ragadta meg két kezével a pólóm Soo és kiskutya szemeket meresztett rám - Nem lehetne egy nap pihenő nap? Hiszen Karácsony van! - Öhm... rá se ismerek. Kyungsoo az egyik, aki általában nem panaszkodik, és csinálja. A kicsi angyali énem mikulásruhában azt csilingelte nekem, hogy adjak nekik egy nap szabadnapot és engedjem el magam én is, míg az ördögi énem krampusznak öltözve azt suttogta, hogy kínozzam őket.
- Na jó... legyen ez az egy nap pihi - Gondolatban leütöttem a kisördögöm, s lepacsiztam az mikulásruhás angyalommal. A srácok ujjongani kezdtek, s mielőtt kirohantak volna a teremből, a kiáltásommal megállítottam őket: - De holnap belehúzunk! Muszáj gyakorolni!
- Értettük! - tisztelegtek komolyságot színlelve, majd elhagyták a helyiséget, egyedül Zizi maradt velem. Legalább én is meg tudom venni Sooyoungnak az ajándékot. Már csak Taót kéne leráznom. 

- Na, hogyhogy szabadok vagyunk? - karolta át a vállam lazán Tao és rámvigyorgott. Lefejtettem magamról a karját, majd megcéloztam a kanapét, ahova lehuppantam. Zitao leblokkolva állt ugyan ott, ahol hagytam. Kuncogva megpaskoltam magam mellett a helyet, Panda végre vette a lapot és leült mellém.
- Kijár nektek is a szabad nap - mondtam bólogatva - Viszont most itt hagylak, megyek megvenni az ajándékot. Szerintem te is jobban tennéd - Magamhoz vettem az oldaltáskám, majd felálltam a szófáról.
- Majd egy kicsit később - nyúlt el a kanapén, hogy pihenhessen egy kicsit.

Elköszöntem a fiútól, és kilépkedtem a próbateremből. Taót sem értettem. Máskor ki szokta használni az alkalmat, mikor csak kettesben vagyunk, de... de most mégsem. Nem mintha nem örültem volna neki, csak furcsállottam. Talán rá is ráragadt a Karácsony Szelleme? Meglepődnék, ha igen. Gyorsan megrohamoztam az öltözőt, vettem egy jó meleg zuhanyt, majd átöltöztem utcai ruhába. Már léptem volna ki az ajtón, mikor eszembe jutott valami. Basszus... de... én nem is tudom, hogy mi Sooyoung mérete! Muszáj megkérdeznem! De akkor a büntetés is vállalnom kell. Fogtam hát magam és kirohantam az ajtón, egyenesen vissza, a lányok termébe. Remélem még itt vannak. 
- Yoona! - kiáltottam fel, mikor átléptem a küszöböt. Meg sem vártam, míg hátrafordul, ledobtam a táskám és nekifutásból ráugrottam a lány hátára, aki a súly hatására... nem görnyedt előre. Még csak meg sem érezte.
- Miújság, Tollpihe? - fordult hátra mosolyogva, miután leugrottam róla. - Még mindig könnyű vagy.
- Negyvenöt kiló vagyok. Híztam egy kilót! - újságoltam tapsikolva. Körbenéztem, szerencsém volt, hogy pont Young nem volt a teremben. - Lenne egy nagyon fontos kérdésem - s ekkor lementem fekvőtámaszba és számolni kezdtem. Egy, kettő, három...
- Most el akarod mondani, hogy kit húztál? - hökkent meg.
- Igen - lihegtem, mert már a huszadiknál elfáradtam, de nem álltam meg. - Segíts! Mi Sooyoung mérete? Ruhát akarok neki venni.
Már szólásra nyitotta a száját, de hirtelen megjelent az említett lány, ezért csöndben maradt.
- Mi van, Mira? Miért fekvőtámaszozol? - kérdezte a belépő. Talán ő elfelejtette, hogy ez a büntetés. 
- A FIATALSÁG EREJE! - üvöltöttem, de hogy miért, azt már nem tudom.
- A fiatalság ereje! - kiáltott fel röhögve Sooyoung is, majd ő is levetette magát a földre és fekvőtámaszozni kezdett. - Tisztára Rock Leenek érzem magam!
Nahát, lehet, hogy ő is szereti a Narutót? Szólok majd Joonmyunnak, hogy alapítsunk hárman egy klubot.  

Az ötven fekvő után egy szó nélkül karon ragadtam Yoonát, felvettem a földről a táskámat és húztam magam után a lányt ki, a folyosóra. Mondta, hogy segít nekem ruhát választani, s egy ruhaboltot is ajánlott, ahol szép egyberuhák vannak. Becéloztuk a lefelé vezető lépcsőt, viszont a lépcső felénél meghallottam valamit.
- Én Zhoumit húztam... - suttogta Key valakinek.
- ÖTVEN FEKVŐ! - kiáltottam fel a két személy megkeresése nélkül, Yoona felnevetett, s lesétáltunk a lépcsőn. Muszáj volt megtorpannunk az aulában, mert egyszerűen elvarázsolt minket az a hatalmas fenyőfa, ami ott fogadott minket. Egyáltalán ezek honnan szereztek ekkora fát? Majd mikor eszembe jutott Jongin, és az, hogy mit tud, minden világossá vált és gondolatban Nobel-díjat adtam a srácnak. Észrevettem Minseokot, aki egy hatalmas dobozt egyensúlyozva lépkedett le az épület másik felében álló lépcsőn, s megláttam Jongdaet is, aki mögötte röhögött a fiú szerencsétlenkedésén.

- Mira, Yoona,  álljatok meg! - üvöltött utánunk Yuri, s mellénk futott. Körbefuttatta a szemét a helyiségen, hasra feküdt a földön majd felnyomta testét karjaival és kitámasztotta a lábait, fekvőtámaszozásra készen. Már kérdezni akartam, hogy mit szeretne, de hirtelen fekvőzni kezdett. Na, ő is el akarja mondani, hogy kit húzott. Legalább betartják ezt a feltételt. 
- Most el akarod mondani, hogy kit húztál? - hökkent meg Yoona, megismételve önmagát.
- Igen - lihegett a másik lány, de nem állt le - Mira, guggolj le légyszíves - kíváncsian megtettem amit kér, majd közel hajoltam hozzá. - Mit szeret Tao? Közülünk te ismered a leges-legjobban - Hát ezt meg honnan szedte? Igaz, hogy volt időm kiismerni és ismerem, mint a tenyerem, de... 
- Vegyél neki valamilyen Gucci cuccot. Tudod, hogy mennyire megőrült érte - ajánlottam. - Esetleg egy nagy plüsspandát. Vagy karórát, esetleg valamilyen antik homokórát. Vagy...
- Vagy csak kereteztesd be Mira egyik képét és azt add neki - szólt közbe nevetve Yoona, mire belevállaltam. - Most meg miért? Szerintem örömtáncot járna.

Yuri megköszönte az ötleteket, majd miután végzett a büntetésével, eltűnt a szemünk elől. Ez a nap egyre jobb. Teljesen fel vagyok dobva. Még jó, hogy adtam egy nap szabadnapot a majmoknak. Yoonával egymásra mosolyogtunk, s újra megindultunk a kijárat felé.
- Mira, Yoona, álljatok meg! - Ne, ezt nem hiszem el! Azaz, akadályozzatok még! Mondja el az egész tetves épület, hogy kit húzott! Tiffany futott felénk. Lement fekvőtámaszba, s egyből tudtam, hogy jól gondoltam.
- Most el akarod mondani, hogy kit húztál? - hökkent meg újra Yoona, s újra megismételte önmagát. Mi van, beakadt a lemeze?!
- Igen - lihegett Tiffany és tovább nyomta a fekvőtámaszokat - Mira! Mit szeret Yixing? Tudom, hogy legjobb barátok vagytok, azért kérdezlek téged.
- Vegyél neki drogot, basszus! - keltem ki egy kicsit magamból, majd erősen megragadtam Yoona csuklóját és húztam magam után, ki, az üveg tolóajtón. Még az sem érdekelt, hogy egy pár lány ott lézengett az épület előtt, egyenesen leszartam, hogy elkezdtek sikítani, mikor megláttak minket. Gyorsan fogtunk egy taxit, majd beültünk az autóba. Barátnőm bediktálta a címet és nem érdekelte, hogy a sofőr felismerte.

Egy bő tíz perc alatt odaértünk, kiszálltunk és fizettem. Besétáltunk a boltba, köszöntünk az eladónak, majd válogatni kezdtük a szebbnél-szebb ruhák közül. Yoona mondta, hogy Sooyoung szereti a fekete szoknyákat, azokat kezdtük el nézni. Nem nézelődtünk túl sokat, egy egyszerű fekete, pánt nélküli combközépi érő egyberuhára esett a választásunk. Közben Yoona kikotyogta, hogy csapattársát, Yurit húzta, én pedig ráparancsoltam, hogy fekvőtámaszozzon, ő pedig akarva-akaratlanul lenyomta azt az ötvenet a bolt közepén. Ő Yurinak egy vörös, mélyen kivágott alul fodros szoknyát választott. Becsomagoltattuk az eladóval a ruhákat, én kifizettem mind a kettőt, kiérve az üzletből Yoona odaadta a piros szoknya árát és már mehettünk is. Fogtunk egy taxit, a visszaút is tíz perc volt. Az utat Yoona fizette, boldog karácsonyt kívántunk a sofőrnek és elhagytuk az autót.

Már kintről láttuk, hogy hogyan alakul az a szép karácsonyfa. Az égők már fent voltak, a fenyő fehér színben pompázott. Besétáltunk az aulába, ahol nagy volt a sürgés-forgás a fa körül. Mindenki díszíteni akarta azt a szerencsétlent, egymást lökdösték az idolok, mint a kisgyerekek. Tao is köztük volt, s mikor meglátott, elmosolyodott és odajött hozzánk.
- Hát ti meg hol voltatok?  - karolta át a derekam, mintha csak egy rendes pár lennénk. Viszont nem voltunk azok.
- Vásárolni - adott rövid választ Yoona.
- Elmondtátok egymásnak, hogy kit húztatok? - húzta fel a szemöldökét Zitao. Egy nagyot bólintottam, ezt követően levettem kezét testemről, mert időközben tenyere a fenekemre csúszott. Legalább ne mások előtt...  - Legalább fekvőztetek?
- Igen. Mira képes volt a bolt közepén rámparancsolni, hogy fekvőtámaszozzak - kuncogott barátnőm.
- Áhá. Ugye, hogy egy rabszolga hajcsár? - Úgy beszélgettek, mintha ott sem lettem volna és ez nagyon idegesített.
- Picsába is! - horkantam fel bosszúsan. - Én is itt vagyok ám!
- Tudjuk, Tollpihe - puszilta meg a fejem búbját a barna hajú kínai, s már ott sem volt, ment karácsonyfát díszíteni.
- Jártok? - súgta a fülembe Yoona kíváncsian. Én csak bánatosan megráztam a fejem. Már hogy járnánk?

                                                                         ***
A póbatermünkben ültünk, és vártuk a lányokat. Már javában délután volt, hét óra fele járt az idő. Nagyon hamar elment a nap, amit nem is bántam. Nagyon lefárasztottak, mert a nap folyamán még vagy tizenötször biztos, hogy megtaláltak engem. Kérdem én, honnan tudjam mindenkinek az ízlését? Mármint, hogy ki mit szeretne? Én is csak egy átlagos ember vagyok, nem tudok mindenkiről mindent. Nem tudom, hogy miért hiszik azt. Jó, oké, az igaz, hogy akik megkerestek, azoknak tudtam ötleteket adni, de... de azért legyünk már egy kicsit kreatívabbak!
A teremben halk karácsonyi zene szólt, s mi épp a Chirstmas Dayt énekeltük, mikor egyszer csak kopogtak, s leálltunk a dalolászással.
- Megjöttünk! - nyitott be hirtelen Taeyeon, mire Jongin és Kyungsoo ijedtükben lefordultak a kanapéról. Nevetnem kellett a két idiótán. Hát ezek nem normálisak. 
- Végre, már azt hittem, lehúztátok magatokat - morgott ellenségesen Sehun.
Összegyűlt a kis huszonegy fős csapatunk, majd kezdődhetett az ajándékozás.
- Én kezdek, én kezdek! - ugrándozott Jongdae, majd felállt és odaszökkent Joonmyun mellé. - Boldog Karácsonyt! - ölelte meg jó szorosan vezetőjét. Ez aranyos volt. 
- Oh, köszönöm - biccentett Suho és felállt, majd becélozta Tiffanyt. - Boldog Karácsonyt! - mosolygott a lányra. - Puszit és ölelést nem adok - tette hozzá komolyan. Te ünneprontó. Tiffany Yixinget húzta, ezt tudom. 
- Öhm, oké. Köszi - nyögte ki a lány és odafordult a mellette ülő Layhez. - Boldog Karácsonyt! - Tiffany belepuszilt a tenyerébe, majd a fiú arcának nyomta. Ah, ez olyan aranyos volt! És Yixing hogy elpirult! 

Nem szeretném levezetni azt, hogy ki kit húzott, de a legfontosabbakat azért elmondom. Először is, Sehun Sunnyt húzta. Igen, képes volt szegény csajnak tampont venni, de a tampon mellé kapott kettő snapbacket, szóval nem volt annyira dühös. Csak egy pofont adott a fiúnak, s ha akkor nem lettünk volna így összegyűlve, Sehun biztos, hogy visszaadta volna a lánynak.
Nagyon belekeveredtünk a közepén az ajándékozásba, s inkább leálltunk és újra kezdtük, s én kezdetem a második kört. Ugye én húztam Sooyoungot, aki nagyon örült a ruhának. Sooyoung húzta Yoonát, aki egy fekete szegecses magassarkút kapott. Yoona Yurit húzta, a lány is örült a ruhának. Yuri Taót húzta, Tao egy Gucci parfümöt kapott és egy pandás sapkát, amit leloptam a fejéről. Tao Bacont húzta, szerencsétlen fiú egy zacskó bacont és egy 'I love bacon" feliratú pólót kapott. Baekhyun Taeyeont húzta, s ezen az egész társaság meglepődött. Szegény Baekhyun hebegett-habogott, nagyon zavarban volt, félt, hogy el lesz utasítva az ajándéka. Barátnője -ha már mondhatom így-, mosolyogva elfogadta az ajándékot és még meg is csókolta a fiút. Kiderült, hogy Tae dobta azt a pasit, akivel kavart és bocsánatot kért Baektől, mire Baek szó szerint a nyakába ugrott. Olyan aranyosak együtt.

Taeyeon engem húzott, felálltam és odasétáltam hozzá.
- Boldog Karácsonyt! Remélem elnyeri majd a tetszését és a te tetszésed is - kacsintott rám, s én pedig nem tudtam, hogy ezt miért mondta. Ezt meg hogy érti? Talán... ne, ugye nem kérdezte meg Taót, hogy mit vegyen?! Már előre félek kibontani az ajándékot. Mosolyogva elfogadtam az ajándék táskát, s magamhoz öleltem a lányt. Kíváncsian belekukkantottam a táskába és azt várt, amit igazán nem akartam látni. Tao azt mondta, hogy piros fehérnemű szettet vegyen? Ez nem jó. Figyelmen kívül hagytam a fehérneműt, majd a másik, becsomagolt valamire pillantottam. Kivettem a táskából, s felbontottam. Ahogy bontogattam le az ajándékról a csomagolást, úgy telt meg a szemem könnyel. A csomagoló papírba egy bekeretezett kép volt bújtatva, a kép engem és Edinát ábrázolta, hatalmas vigyorral az arcunkon néztünk a kamerába. Hiányzol... nagyon hiányzol...
- Taeyeon... én... én... - Nem tudtam szavakba önteni, hogy mennyire köszönöm neki. Újra magamhoz öleltem vékony testét és nem engedtem el egy jó darabig. A felsőjébe markolva bömböltem mint egy óvodás, ő próbált nyugtatni kedves szavakkal, esélytelenül. Lassan elapadtak a könnyeim, de még midig nem engedtem karjaim szorításából. - Nagyon, nagyon, nagyon köszönöm! - dörgöltem minden szónál a fejem mellkasába.
- Szívesen - suttogta és kedvesen megpuszilta a homlokom. - Ezt Yixingtől kérdeztem meg, ő adta ezt a képet. Azt mondta, még ő készítette tavasszal.
- Majd neki is megköszönöm - szipogtam, elengedtem a derekát és a pulcsim ujjába megtöröltem az arcom. Körbenéztem a teremben, hát persze, hogy az összes fiú és lány minket nézett. Hogy lehetek ennyire hülye? Most biztos azt hiszik, hogy gyenge vagyok. A határozott, érzelem mentes arcom egyszerűen lebomlott, mikor megláttam azt a képet. Dühös voltam magamra.
- Na, és a másik ajándék hogy tetszik? - kuncogva súgta bele a fülembe. - Fel fogod venni?
- Ne haragudj Tae, de... de szerintem nem - suttogtam vissza. Reméltem, hogy nem hallják, hogy miről beszélgetünk. Tudom, társaságban nem illik sugdolózni, de ez nem igazán publikus téma. A lány valószínűleg észrevette rettegéssel és szomorúsággal átitatott arckifejezésem, ezért most ő volt az, aki átölelt.
- Még mindig bánt? - Sajnos a kelleténél egy kicsit hangosabban kérdezte; Zitao egyből felmordult és már csak azt éreztem, hogy kiránt Taeyeon karjai közül. Istenem, ne... nem szabadott volna, hogy megtudja Tao, hogy én elmondtam Taeyeonnak, hogy a fiú miket művel velem. Basszus, elcsesztem. Kész, vége...

- Nem megmondtam, hogy nem mondhatod el senkinek, ribanc?! - üvöltött az arcomba, miközben rázott rajtam egyet. Nem tudtam sírni, csak néztem félelmetes szemeibe, amik hirtelen színt váltottak. Éreztem a teremben a feszültséget, az többiek lélegzet visszafolytva figyeltek. Nem mozdultak, nem csináltak semmit. Csak figyeltek.
- Sajnálom... sajnálom... - motyogtam folyamatosan. Nem akarom. - Nyugodj le, Zitao, kérlek. Mit gondolsz, magamban tudom tartani azt a sok fájdalmat...?
- Leszarom, érted?! Ha azt mondtam nem, akkor nem - Ismét üvöltött velem, s ennek én voltam az oka. Igaza van... nem szabadott volna elmondanom senkinek sem. Most magamnak okoztam a bajt. Nem szólt semmit, erősen megragadta a csuklóm és elkezdett kifele rángatni. Próbáltam üvöltve kiszedni a karom, de annál erősebben szorított. - Üvölts csak, most már mindegy - rántotta meg olyan erősen a karom, hogy azt hittem, menten leszakad. Ez fájt...
- Engedj el, engedj el! - hiába való volt a kiáltásom. Senki sem jön elő, mindenkit hidegen hagy. Lerángatott a lépcsőn, át az aulán, az aula másik felén lévő lépcsőig, majd onnan le, az alagsorba. Tudtam, hogy hova megyünk, sajnos nagyon is jól ismertem azt a helyet. - Könyörgöm Tao, nem akarom! - Felsírtam. Megálltunk a jól ismert ajtó előtt, majd a falhoz lökött és közrefogta karjaival a testem. Nem akarom, nem akarom...
- Ezt nagyon elbasztad Mira! - sziszegte az arcomba. - Szerencsére, holnapra már egyik csaj sem fog emlékezni semmire, de attól még... megkapod a büntetésed - Ördögi vigyorra húzódtak ajkai, majd feltépte a mellettünk álló ajtót. Próbáltam tiltakozni, az ajtó keretet fogva próbáltam megakadályozni, hogy betoljon maga előtt a sötét helyiségbe, de sajnos, eredménytelenül. Segítsen valaki... Yixing, hol vagy...? Miért nem segítesz? Tao bedühödött, megfeszítette az izmait, s egy erős lökéssel belökött a szobába.

YIXING!


(Mit gondoltok: - erről az egész karácsonyi húzásról?
                             - Mira és Yoona barátságáról?
                             - Mira és Taeyeon barátságáról?
                             - Baekhyun és Taeyeon kapcsolatáról?
                             - Mira és Tao kapcsolatáról?
                             - a fekvőtámaszos büntetésről?
                             - a zárórésznek legyen folytatása?)